Kedves Sanyi, legutolsó leveledben azt kérdezted, volt-e egy ünnepi vacsora az érettségink után.

Hát, ha emlékeim nem csalnak, "valami volt, de nem egy igazi, teljes", minden tanárunk és érettségizett

osztálytársunk jelenlétét  megkövetelő díszünnepség. Egy igazi nagy és költséges érettségi bankett megrendezése a

tanulók családjainak akkori már meglehetősen zavaros társadalmi helyzete és anyagi körülményei miatt nem volt megvalósítható.

A vacsora a Kollégium földszinti étkező termében volt, fehér abroszterítéssel. Tanáraink nagy része ott volt, s ott voltak

a Kollégiumban és abban az évben ugyanott működő Népi Kollégiumban lakó tanulótársaink.

Nem emlékszem, hogy szüleiknél, vagy máshol albérletben lakó tanulótársaink közül is mások jelen lettek volna, mert ez a belső,

"kollégiumi búcsúvacsorának" is nevezhető rendezvény automatikusan kizárta a kollégiumon kívül lakó osztálytársaink részvételét.

Meg kellene kérdezni Sipos Miskától és más kollégistától, hogyan emlékeznek vissza Ők.  A vacsora különösebben

emlékeztető eseménytől, vagy beszédtől függetlenül zajlott le. Másnap már mindenki pakolt, búcsúzott és indult hazafelé.

Aztán jött a Világ Ifjúsági Találkozó, jöttek az egyetemi felvételi vizsgák,

(az új "társadalmi rendszabályok, és más kellemetlen rossz emlékek").

Nekem egyenlőre ez jött elő. Lehet, hogy mások jobban emlékeznek.

Nyilván egymás emlékeit kellene birizgálni, hogy pontosabb képet kapjunk

az emlékek tárházából.   Bozóki György 2014.07.14.